Világvége helyett világelejét!

Mit tehetnek a helyi közösségek és önkormányzatok egy ökologikus jövőért?

2024. június 28.

'Hogy sorsunk a saját kezünkben van-e, sokan vitatják. Leginkább azok, akik elkeseredetten szemlélik, miként dönt romba körülöttünk mindent az ökológiai válság, a politika és a pazarló fogyasztói civilizáció. Takács-Sánta András humánökológus megalkotta a „cselekvő remény” fogalmát, amibe mindazok belekapaszkodhatnak, akik tenni szeretnének valamit a világunkért.

A könyv egyik fontos témája, hogy miként viszonyulunk a jövőhöz. Takács-Sánta András nem zombiapokalipszist vizionál annak ellenére, hogy esze ágában sincs tagadni, mekkora a baj. Rettenetesen zavarják a világvége-hangulatot árasztó, a közeli pusztulást leíró jóslatok, egyrészt, mert szerinte nem kellően megalapozottak, másrészt, mert megölik a cselekvő reményt, ami a változás lassú, rögös, mégis elkerülhetetlen útjára vihet minket. Persze nem egyszerű vállalkozás valami lelkesítőt írni az ökológiai válság kapcsán: „Ez a könyv sem festi rózsaszínre a képet, még véletlenül sem – írja. – Ugyanakkor megmutatja, hogy a zord, keserű Mad Max-világ eljövetele korántsem törvényszerű… különösen, ha közösségeket, hálózatokat alkotva, alulról építkezve vágunk bele a feladatba.'

(Részlet Nichs Andrea recenziójából)

Mi is az a cselekvő remény? Hogyan lehetnek álmaink rémálmok helyett? Mit jelent prófétának lenni és hogyan váljunk azzá? 

2024. június 28-i Klíma-kávézónk vendége Takács-Sánta András volt, aki nemrégiben megjelent Világeleje című könyvéről beszélt és bemutatott olyan jó gyakorlatokat, amik kiutat mutatnak és amikkel valóban a cselekvő remény útjára léphetünk.

Takács-Sánta András egyetemi docens, az ELTE Humánökológia mesterszakának igazgatója, a Kisközösségi Program szakmai vezetője. Mintegy 25 éve tanítja és kutatja az ember környezetátalakító tevékenységéből fakadó problémákat, és főként a kiútlehetőségeket az ökológiai válságból.